Barabás Miklós: Tévúton Ne tovább, emberiség!

Nem könnyű feladat a történelem keresztény magyarázata. A történelem ugyanis nem a természetes emberi lehetőségek állandó változása, nem amolyan fel is út, meg le is út. A keresztény ember vallja, hogy Isten az Ő országát építi fel az ember történelmében és Istennek ennél a tevékenységénél az ember nem tétlen.

Jézus azt kívánta övéitől, hogy legyenek a föld sója és legyenek kovász is. A kovász teljesen belemerül a tésztába, de ugyanakkor szembe is feszül vele és úgy keleszt. Más szóval: övéi legyenek a világban, a világgal, de anélkül, hogy a világból valók lennének.

Történelme során az emberiség mindig akkor tért tévutakra, amikor a világ szekularizációja és a szellem tudományos irányultsága kiküszöbölte Istent, mint valami felesleges hipotézist. Így van ez, sajnos a XXI. század hajnalán is, amikor soha nem is sejtett eredményeket ért el a technika.

Az emberi lét értelme, hogy szabadságában igent mond Istennek és ezáltal nyeri el az üdvösségét. Ha ellenben elzárkózik Isten kegyelme elől, bűnt követ el, ami üdvösségének elvesztéséhez vezet.